Varázslatos Ének 1.rész 7.fejezet

Sziasztok! Hogy vagytok? Jó lett a félévi bizonyítványotok? Én a suliváltás ellenére egész jól teljesítettem :). Remélem nem lett nagyon unalmas ez a rész, de lassan jönnek az izgalmasabbak is, viszont valahol el kell kezdeni nem de? Legyen további szép hétvégétek :D Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

7. fejezet

 

-Na, hogy tetszik?- érdeklődött fülig érő szájjal a mellettem álló lány.
-Ez...hihetetlen...
-A ruhát nyugodtan megtarthatod. Nekem túl szűk ez a nadrág, ebből a felsőből még vagy ezer másik van, az inget meg életemben nem vettem még fel.
-Kiera ez...nem tudom hogyan háláljam meg. Nagyon köszönöm!- fátyolos szemmel fordultam oda hozzá és erősen magamhoz öleltem. Nem szólt semmit csak ő is magához szorított. 
-Nyomás az ebédlőbe!- húzódott el Kiera és odaadta a mankóimat.

  Amikor leértünk még nem voltak sokan az ebédlőbe, tanárból is csak egy-kettő, Stew viszont már lenn volt. Odamentünk hozzá leültünk, de ő csak meredten bámult előre.
-Neked is jó reggelt Steward.- köszönt mérgelődve Kiera azzal levágta magát a fiúval szembe lévő székre. Én Stew mellé ültem.

-Bocs...éppen nyitott szemmel aludtam.
-Nem is mentél ki túl későn. Éjfélkor mentél vissza a szobádba, nyolc órát bőven aludhattál.- nézett rá lenézően Kiera.
-Igen, aludhattam volna nyolc órát, kivéve ha van egy olyan szobatársad aki hajnalok hajnalán sem enged aludni, mert be nem áll a szája, a tárgyakkal beszél és...szent sajtosnudli felénk tart.- azzal lehajtotta a fejét. Egy szemüveges, dundi, alacsony fiú tartott felénk fülig érő szájjal. Nem zavartatta magát simán leült Kiera mellé és megpöckölte Stew vállát átnyúlva az egész asztalon.
-Steward. Steward. Steward. Steward. Steward.
-Mondjad!- csattant fel a mellettem ülő fiú.
- Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből?
-Honnan tudjam?
-Mú-mia.- az újonnan jött fiú fülsüketítően felkacagott saját poénján. Mi ültünk és bámultuk amíg ő már a földön hemperegve nevetett. Stew megfogott egy szelet pirítóst és az orra alatt olyasmit motyogott, hogy sürgősen el kell mennie. Kiera is felállt és mondta, hogy már nem is éhes, a szobába majd találkozunk. Én a fiúra néztem aki semmit nem érzékelt a külvilágból, igaz már nem nevetett, de egy tükörtojást tanulmányozott a nagyítójával.

 

 

Nagy nehezen talpra álltam és kibicegtem az ebédlőből egy pogácsával a kezemben. Fel kellett mennem az igazgatóhoz az órarendemért és a tankönyveimért, mert ugye én nem tudtam átvenni őket a balesetem miatt, ha lehet egyáltalán balesetnek nevezni. Felbicegtem a 4. emeletre és bekopogtam Wassmer igazgató ajtaján. Kikiabált, hogy menjek én pedig belóktem a hatalmas, vasból készült ajtót. Hangos nyikorgással nyílt ki, látszódott rajta, hogy nem ma helyezték ide. Az igazgató a székében ült és egy levelet írt. Barna öltönyének a vállán egy galamb aludt csendesen. Becsuktam magam után az ajtót és a küszöbön állva tanácstalanul álltam. A férfi a fejét fel sem emelve egy székre mutatott. Odabicegtem, elhelyeztem a mankóimat a falnak támasztva és lehuppantam  egy nagyon kényelmes székre. Olyan érzés volt, mintha egy felhőn ülnék. Eljátszadoztam benne.
-Örülnék neki Flora ha nem mozgolódnál úgy, mint akinek hangya van a nadrágjába.
-Bocsánat.- fordultam el, elrejtve a mosolyomat.
-Az órarended és a tankönyveid. Viszlát.
-Ennyi?- néztem rá kérdőn.
-Mi ennyi? Mit mondjak neked? Csipkedjem meg az arcodat, hogy milyen ügyes vagy hogy idetaláltál? 
-Nem csak...számítottam rá, hogy feltesz néhány kérdést meg ilyenek. De látom az igazgató úr nagyon elfoglalt, úgyhogy én megyek is.- felálltam elvettem a könyveket, hónom alá vettem a mankómat és kimentem az irodából.

♣♣♣♣♣

 

Lebicegtem a hálótermekhez és bementem a szobánkba ahol már nem volt benn Kiera. Leraktam a könyveket és megnéztem az óráimat:

Pilop prof. asszony Növények ismerete EBÉD ---------------
Stefan professzor Történelmünk EBÉD ---------------
Morpho professzor Védekezés Hepplor professzor Gyakorlat
Hella prof. asszony Állatok világa Dulap professzor Kotyvasztás

Gebra prof. asszony

Nőifess Lompilone prof. asszony Múltam, jelem, jövőm

Kétszer is átolvastam, hátha valamit félrenéztem. Védekezés? Gyakorlat? Nőifess? Rápillantottam az órarendemre is és akkor láttam meg, hogy 2 perc múlva kezdődik az első óra ami nem más, mint...a Történelmünk és persze, hogy a második emeleten van. Felkaptam a tankönyveket, a füzetet és amennyire csak tudtam siettem. Az első emelet után könnyes szemmel bár, de még futottam is. Na jó, kocogtam. Gyorsan sétáltam. Jó rendben...az első emelet után már nem annyira siettem, mert még volt 1 perc becsöngetésig. Felértem a másodikra és akkor döbbentem rá, hogy lehet, hogy volt egy kis időm, de fogalmam sincs melyik teremben lesz órám. Pontosabban van, mert már addigra becsöngettek mire én ezt végiggondoltam. Bekukucskáltam minden kulcslyukon.

 

 

Amikor az egyiktől felálltam Stefan professzor állt velem szemben. Tágra nyílt szemekkel álltam előtte, azon kattogva, hogy vajon most mit kéne mondanom, milyen magyarázattal rukkoljak elő.
-Flora hercegnőnek nem az én órámon kéne ülnie?

-De professzor úr csak...én...nézzen rám uram. Tudja mennyi időmbe telt felöltözni? És még az emeletek megmászása is. Huhh, teljesen kész vagyok képzelheti a professzor úr. Éppen a cuccaimat szedtem lenn össze csak nem reggeliztem és lenn egy időre elájultam. Most értem föl és még eszméletemnél sem vagyok teljesen.- halmoztam a hazugságot hazugságra. Bár én ezt nem nevezném hazugságnak csupán...kicsit átszínezem a dolgokat és felnagyítom. Stefan rezzenéstelen arccal hallgattam a beszámolómat, majd mikor végeztem egy apró mozdulattal kinyitotta azt az ajtót, aminek a kulcslyukán nemrég kukucskáltam be.
-Fáradjon be és máskor reggelizzen. Vagy talán induljon el időben.- egy apró biccentéssel válaszoltam és leültem a leghátsó padba. Kiera valahol középen ült Elizabeth Baker mellett és aggódva nézett rám. Bíztatóan rámosolyogtam, hogy minden rendben van, majd kinyitottam a könyvemet és a füzetemet. 
-Sziasztok gyerekek. Stefan Hamilton vagyok és én leszek az a tanár, aki megismertet titeket őseink múltjával, a varázstörténelemmel és remélem sokatokkal 5 éven át lehetünk együtt. Akkor hát kezdjük is el. Mindenki nyissa ki a tankönyvét a 20. oldalon, füzeteket is nyissatok. Megböktem a mellettem ülő lány vállát, ha jól emlékszem Mariának hívják.
-Bocsi, tudsz adni egy tollat?- kérdeztem halkan. Nem válaszolt csak odacsúsztatott egyet- Köszönöm.- biccentett és elkezdett írni. Felnéztem a táblára és az már tele volt írva. Jobb lesz, ha én is minél gyorsabban elkezdek írni.

Varázslatos Ének 1.rész 6.fejezet

Sziasztok! Megint kimaradt egy hosszú időszak amikor nem volt rész. Nem keresek kifogásokat, de tényleg nagyon sűrű az életem, végre most vasárnap volt időm leülni és írni. Nálatok is esett a hó? Nálunk egész nap csak úgy szakadt :D Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket! Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

 

Varázslatos Ének

1.rész

 

 

6. fejezet

 

 

 Beléptem a szobámba, de Kiera fürdött úgyhogy levágtam magam az ágyra (persze amennyire a gipsz és fájdalmaim engedték) és legjobb elfoglaltságomat csináltam: a plafont bámultam.  Ezen a mágiás témán kattogtam még mindig. Annyira hihetetlen ez az egész. Lecsuktam a szemem és próbáltam elképzelni milyen lenne, ha én tényleg tudnék varázsolni. Hirtelen egy halk zene csendült a fülemben. Kinyitottam a szemem és odakaptam a nyakamhoz, de a nyakláncom nem volt ott. A zene elhallgatott és egy fülsüketítő zúgásra váltott. Felpattantam, viszont elfeledkeztem a gipszemről és a fájdalomról. Összeestem. Elöntött a pánik, elkezdtek napvilágot látni a könnyeim. Először csak egy-egy, majd azon kaptam magamat, hogy a földön fekszem és zokogom.

 

 

Nem veszhetett el. Ez volt az egyetlen dolog amit anyuéktól kaptam. Belül úgy éreztem, mintha egy darab veszett volna el belőlem. Ha nem lenne rajtam ez a gipsz, már régen elrohantam és felkutattam volna az egész iskolát, de jelen körülmények között ezt nem tudtam megtenni. Fel akartam állni és odabicegni a mankómhoz, hogy a fájdalom ellenére is megkeressem a nyakláncomat, de egy ének kezdett el fülsüketítően hangzani: "Jól vigyázz kicsi lány, a  szeretteiddel tudd hogy bánj. Nem tudhatod ki lehet a farkas, és kilehet rá rendkívül alkalmas. Nézz körül és jól vigyázz, minden pokrócot jól kirázz. Keresd most majd találj rá, érezd most vagy haljon hát."
-Flora! Flora!- arra eszméltem fel, hogy a földön ott guggol mellettem Kiera,Stew és engem szólongattak. Kivert a verejték, ziháltam. Kiera egy vizes borogatást tett a fejemre.

-Mi történt?- kérdeztem.
-Amikor kijöttem a fürdőszobából- kezdte Kiera- a földön feküdtél és valamit motyogtál, de valamilyen egészen más nyelven. Megkérdeztem tőled, hogy mit csinálsz, de te csak ültél és motyogtál, viszont a verejték teljesen kivert, rémült voltál. Fenn voltál. Nem ájultál el, de nem is voltál magadnál. Majd jött Steward is és amikor belépett te összeestél a földön.
-Ti is hallottátok a zenét? Énekeltek...
-Flora...senki nem énekelt. Még zene sem volt...- nézett mélyen a szemembe Stew.
-Mit hallottál?- kérdezte meg Kiera. Én felidéztem nekik a dal szövegét. Nem is igazán dal volt, hanem egy utasítás. Már teljesen jól voltam. Semmi hatását nem éreztem az előbb történtekből.

                                                                             ♣♣♣♣♣

 

  Éjfélkor Stew még nálunk volt a szobában. Azóta is elemezgettük az éneket. Próbáltunk minden apró részletre odafigyelni, de semmi nem volt tiszta. A nyaklánccal próbáltunk valami kapcsolatot teremteni, de mit kellene éreznem most? És mire lehet valaki alkalmas? Végül hajnali egykor ment ki Stew a szobából és mi Kierával lefeküdtünk aludni. Hallottam ahogyan Kiera egyre lassabban szuszog majd elnyomja őt az álom. Én egyszerűen nem bírtam aludni.

 

 

Valamikor hat körül aludhattam el, arra emlékszem, hogy már világosodott. Sikerült kemény 2 órát aludnom, ugyanis nyolckor keltünk, mert fél kilenckor kezdődött a reggeli. Mivel előző napokban én nem voltam ott a vacsorákon ezért én nem kaptam meg az órarendemet és a tankönyveimet. Nagyszerű, megint mehetek az igazgatóhoz.

  Amikor felkeltem egy laza copfba kötöttem a hajam és ki akartam lépni a szobából amikor is Kiera visszarántott.
-Na na! Flo megígértem, hogy adok neked ruhát és adni is fogok!

-Kiera, nem létszükséges. Nekem tökéletesen megteszi ez a pulcsi és farmernadrág is.
-Betartom a szavamat! Gyere, nézzünk itt neked valamit.- azzal odalépett a szekrényhez és elkezdett benne turkálni. Én leültem az ágyra és türelmesen vártam, hogy válasszon nekem valamit. Egy kis idő elteltével kibújt a szekrényből és egy szettet mutatott fel. Egy fekete csőnadrág, egy fehér trikó, egy kockás ing és egy pár fekete tornacipőt tartott a kezébe. Felpróbáltam. A méret tökéletes volt. Kiera még nem engedte, hogy belenézzek a tükörbe, ragaszkodott ahhoz, hogy megcsinálja a hajamat és a sminkemet. Megkértem, hogy csak egy enyhe sminket készítsen nekem. 
-Most már belenézhetsz a tükörbe!- csapta össze a tenyerét mosolyogva Kiera. Felálltam, odabicegtem a nagy falitükörhöz és...egy bájos lány nézett vissza rám.  Hosszú fekete hajam természetesen, kiengedve lógott, a ruhát szinte rám öntötték és csak egy halvány rózsaszín szájfényt meg szemceruzát kent fel az arcomra Kiera. Nem hittem el, hogy ez lennék én.
-Na, hogy tetszik?- érdeklődött fülig érő szájjal a mellettem álló lány.
-Ez...hihetetlen...
-A ruhát nyugodtan megtarthatod. Nekem túl szűk ez a nadrág, ebből a felsőből még vagy ezer másik van, az inget meg életemben nem vettem még fel.
-Kiera ez...nem tudom hogyan háláljam meg. Nagyon köszönöm!- fátyolos szemmel fordultam oda hozzá és erősen magamhoz öleltem. Nem szólt semmit csak ő is magához szorított. 
-Nyomás az ebédlőbe!- húzódott el Kiera és odaadta a mankóimat.

Varázslatos Ének 1.rész 5.fejezet

Sziasztok! Első sorban mindenkinek Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánok! Remélem jól telt nektek az év első hete, és a karácsony is jó volt. Bocsánatot kérek most ezért a nagyobb kihagyásért, viszont most már próbálok minden hétvégén egy részt kiposztolni! (De azért nem ígérek semmit) Remélem ez a rész is tetszeni fog! Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

 

 

5. fejezet

 

  

  Odaálltunk a rajthoz, a tanárnő sípolt én pedig kilőttem, mint egy rakéta...
Nem törődtem Melanival azzal sem, hogy mit mondott, azzal sem, hogy mi lesz a következménye, csak futottam és futottam. Alkottam magamban egy tervet és inkább azon gondolkoztam, hogyan is hajtsam végre. Az első 50 métert egy nem túl gyors, nem túl lassú tempóval kezdtem. 20 méter után éreztem a közelemben Melani lihegését és csak annyit láttam, hogy elsprintel mellettem. "Nyugi Flóra, nyugi,nyugi, nyugi!" mondogattam magamban és egy kicsit belehúztam, na már itt nem minden úgy történt, mint ahogyan azt a tervben elterveztem. Elértem az 50 métert és elkezdtem gyorsítani. Odaértem Melani mellé, akin látszott, hogy már alig van ereje bármihez is. Az utolsó 10 méter következett, a lány és köztem már vagy 20 méteres távolság volt, de én még rátettem egy lapáttal, kiadtam minden erőmet. Már csak 5 méter.....4....3....2....de nem értem be. Egyszer csak belenyilalt a fájdalom a lábamba, elestem és ahogyan a földre érkeztem csak egy reccsenést hallottam és kezdett minden elsötétedni. Utolsó kép ami megmarad az volt, ahogyan Melani beér a célba, majd lesajnálóan rám néz.

 

                                                                                ♣♣♣♣♣

                                                 

   Az orvosi szobában ébredtem egy fehér ágyon feküdve. A jobb lábamon és bal csuklómon fehér gipsz volt, egy-egy helyen pedig csak be volt fáslizva. Az ágy mellett volt egy pici komód, azon egy pohár víz. Még mindig szédültem egy kicsit, de azért felültem. A szobában rajtam kívül sem egy orvos, sem egy beteg nem volt. Teljesen egyedül voltam. Annyira fáradtnak és gyengének éreztem magam, hogy inkább visszacsuktam a szememet, amikor nyílt az ajtó és halk sustorgást hallottam.
-Én mondom, hogy Melani tett valamit, higgy már nekem Sára!

-Nem az nem lehet! Hiszen futott, hogyan tehetett bármit is? Igaz így belegondolva kinézném belőle de....NEM! Az lehetetlen.- hallottam egy lány hangját.
-Szerintem azt használta, akkor is.- mondta Stew.
-De hát még engedélyezve sincsen! Stewar gondolj bele, ez őrültség!- válaszolta kicsit hangosabban az ismeretlen lány.
-Ssssshhh! Halkabban!- pisszegte le őket a nővér aki most jött oda hozzám és egy vizes borogatást tett a fejemre, ami naaaaagyon jól esett. Kinyitottam a szememet és egy pöttöm néni állt előttem. -Mindjárt visszajövök kedveském, addig ne nagyon állj fel ha lehet.- azzal eltipegett.  Nem sokkal később az ágyamhoz ért Stew és az ismeretlen lány is akinek rövid barna haja volt. Ahogyan csak tőlem telt rájuk mosolyogtam, de szerintem leginkább egy részeg kacsára hasonlíthatott a fejem.
-Flo! Minden rendben? Hogy vagy?- jött az ágyam mellé a fiú.
-Stew nyugi, minden rendben jól vagyok. Pár karcolás, túlélem.-ültem fel az ágyba.
-Hahh! Pár karcolás?- kiállt föl- Flo, eltört a csuklód, a lábad, komoly zúzódásaid lettek és enyhe agyrázkódásod volt. Majdnem 2 napig feküdtél kómában! És erre mondod te, hogy PÁR KARCOLÁS?
-Steward nyugodj már le!- szóltam rá élesen.
-Jó oké bocs.- mondta, de még mindig szúros szemmel nézett rám- egyébként...ő itt Nyilas Sára, Magyarországról érkezett és...khm...az unokatesóm.
-Ó szia, örülök hogy megismerhetlek!- köszöntem neki.  
-Szia!- mosolygott rám.
-Amúgy miről beszéltetek? Mit használt Melani?- néztem rájuk. Ők összenéztek, majd körbepillantottak a kórteremben. Amikor megbizonyosodtak róla, hogy senki nincsen itt rajtunk kívül, akkor Sára rápillantott Stewra és bólintott. A fiú felém fordult és elkezdett beszélni.
-Én ugyan nem voltam ott, csak Sára mesélt az esésedről, meg hát khm...az egész iskola...- teljesen elfehéredtem, viszont Stew folytatta- na de ez most lényegtelen. Sára mondta, hogy tök biztonságosan mentél, egy kavics sem volt az útban, a lábadban sem botlottál meg és senki nem tudja, hogy hogyan estél el, miért. És hát nekem az a felvetésem van, hogy Melani esetleg...- közelebb hajolt és szinte már csak tátogta a következő szavakat- úgy vélem varázslatot használt.- értetlenül néztem rá. Varázslat? Stew is beütötte volna a fejét? Hiszen varázsolni csak a mesékben tudnak...nem is létezik mágia.


-Ami persze teljes mértékben képtelenség- kezdte Sára- ugyanis még a varázslás nincsen engedélyezve az iskolában, csak a tanároknak. Mindenkinek leblokkolták az erejét.  Nem tudhatott varázsolni. Lehetetlen.
-Nem lehetetlen!- nézett mérgesen Stew az un unokatestvérére- Olyan gazdagok, na meg a szülei...khmkhm...simán lefizettek valakit, hogy az ő "édes leányuk" akkor is varázsolhasson!
-Figyeljetek...-kezdtem halkan, majd lassan rájuk emeltem a tekintetemet- ti is elestetek és bevertétek a fejeteket? Akkora zagyvaságokat hordotok itt össze. Varázslás...varázslás nem létezik. Ez butaság!
-Mi az hogy nem létezik?- vonta föl a szemöldökét Sára- Ezt most komolyan mondtad?
-Úgy nézek én ki mint aki viccel?
-Flora...mekkorát estél? És ha már itt tartunk...minek jöttél ebbe a világba ha még azt sem tudod milyen hely ez? Komolyan semmit nem tudsz arról ami minket körülvesz? Ne viccelj már!- mondta egy kicsit magasabb hangon Sára. Nem értettem mi a baja most velem...
-Sára...Nincsen kedved csatlakozni a barátnőidhez? Úgy látom már várnak...- mondta a fogai között Stew. Sára se szó se beszéd megfordult és elment. A fiú visszafordult felém és bocsánatkérő tekintettel nézett rám. 
-Bocsáss meg az unokatesóm miatt, csak...- kezdte, de ekkor megjelent az ápolónő és egy kézmozdulattal kiterelte mellőlem Stewt. Egy tablettát tett a mellettem lévő komódra a vizes pohár mellé. Ahogy ott tevékenykedett megláttam a névtábláját a kötényén: "Filli Tilli Ápoló egyben Orvos" . Mondta, hogy vegyem be a gyógyszert, utána mehetek a hálószobámba. Bevettem, átcseréltem a betegkötényt a pulcsimra és nadrágomra , megkaptam a mankómat, egy cédulát és már mentem is föl az emeletre. A lépcsőt megmászni nem volt egyszerű (főleg mert a másodikra mentem), de amikor felértem egy vállveregetéssel jutalmaztam magam. Beléptem a klub helységbe, viszont csak egy-kettő olvasó emberke ült ott. A többiek valószínűleg már a szobájukban voltak, mert miután ránéztem az órára megtudtam, hogy negyed tíz van. Beléptem a szobámba, de Kiera fürdött úgyhogy levágtam magam az ágyra (persze amennyire a gipsz és fájdalmaim engedték) és legjobb elfoglaltságomat csináltam: a plafont bámultam.  

 

 

Varázslatos ének 1.rész 4. fejezet

Sziasztok! Mivel itt a téli szünet, megpróbálok gyakrabban kirakni részeket, bár a mai napom is sűrű volt. Remélem nektek jól telik a szünet! Pihenjetek sokat. Karácsony előtt nem lesz több rész, úgyhogy mindenkinek meghitt, békés ünnepet kívánok! Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

 

4.fejezet

 

  

  A negyedik emeletre mentünk, ahol már sorakoztak a tesztek és nem is kevés! A tanár mutatta, hogy foglaljunk helyet, én pedig Stew mellett leültem a második sorba. Stefan professzor nem szólt semmi, kiosztotta a teszteket majd leült, elővette bőrtokjából olvasó szemüvegét, egy könyvet, kényelembe helyezte magát és...olvasott. Egy lánynak az utolsó padban fellendült a keze a magasba.
-Professzor úr!

-Mondja, kedves.- nézett fel a tanár a könyvből.
-Mennyi időnk van megírni?- kérdezte az ismeretlen lány. Tulajdonképpen jó kérdés volt, én is gondolkoztam ezen. A professzor rápillantott az órájára.
-Hmmm....most már csak kereken 3 órájuk van rá. 3 fajta tesztet találnak a pakliban. Okosan osszák be az idejüket.- mondta, azzal újra beletelepedett a könyvébe. Hát jól van. Éppen hozzá kezdtem volna, amikor rájöttem, hogy nincs tollam. Szét néztem a terembe, már mindenki írt. Megböktem Stewt aki egy kicsit idegesen nézett rám, mondván hogy dolgozni szeretne. Felvonta az egyik szemöldökét és mutatta a kezével, hogy gyorsan mondjam. Odasúgtam neki, hogy nincsen tollam. Megrázta a fejét, mert neki is csak egy volt. Odamutatott a tanárra, nála biztos van. Felálltam és kimentem a tanári asztalhoz. Ő csak olvasott rám sem nézett. Megköszörültem a torkomat hátha észrevesz.
-Miért nem írja még a tesztet?
-Elnézést, nincs nálam toll. Kérhetnék egyet?
-Mi a neve, kedvesem?
-Flora Griffin.
-Martha Griffin és Peter Griffin lány vagy, nem igaz?
-Igen.- feleltem halkan. Éreztem, hogy vörösödik a nyakam és, hogy mindenki engem néz. A tanár kedvesen rám mosolygott.
-A szüleid csodálatos emberek voltak...- nézett ki az ablakon- Tessék, a toll amit kértél.
-Köszönöm.- azzal visszamentem és belevetettem magamat a tesztekbe.

 
                                                                               ♣♣♣♣♣
  

   A három óra csak úgy elröppent, észre sem vettem és már állt fel a tanár, hogy beszedje a lapokat. Az egyik pakliban mindenféle furfangos, logikai feladvány volt. A második egy karikázós feladatlap volt ahol a saját életünk alapján kellett kiválasztani a lehetőségek közül a legjobban ránk jellemzőt az utolsóban pedig illemszabályokról kérdeztek.

Alapjába véve nem volt nehéz csak nagyon, nagyon sok. A tollal együtt visszaadtam a papírlapokat és türelmesen vártam, hogy akkor most mi lesz. Mivel nem reggeliztem nagyon reméltem, hogy mehetünk enni, mert úgy éreztem egy egér szorgosan kifúrta a pocakok akkor lyuk lehet benne. Stefan professzor egy dossziéba rakta a kitöltött teszteket, majd felénk fordult.
-Most menjetek le enni.- kezdte én pedig magamban ugrándoztam örömömben.- utána pedig az udvarra menjetek. Pontban 4 órára legyetek a tó mellett. - azzal felkapta táskáját és kiment a teremből. Az óra azt mutatta, hogy 11 óra van, úgyhogy kényelmesen meg tudunk ebédelni. Stewval az oldalamon leindultunk az ebédlőbe, és közben átbeszéltük a teszteket.

   Az ebéd isteni volt, svéd asztalon volt kétféle fogás. Én paradicsom levest, csirkét salátával és sült burgonyával, valamint egy isteni csokis pudingot ettem. Amikor a pudingnál tartottam láttam Kierát bejönni az ajtón. Mellett sajnos már nem volt hely, így egy hosszú aranybarna hajú lány mellett fogyasztotta el az ebédjét. Ebéd után Stewval sietnünk kellett, mert a nagy ráérésben elszöszöltük az idős és majdnem elkéstünk. Egy magas, vékony idős nő várt már minket kint. Azonnal felismertem. Első napomon, azaz tegnap ez a nő szidott le olyan gorombán. Most sem nézett rám túl kedvesen, főleg mert majdnem elkéstünk.
-Rendben, most hogy mindenki itt van akkor kezdhetjük is. A gyorsaságotokat és erőtöket fogom felmérni. Lányok fiú kérlek váljatok külön. A fiúk melegítsenek, hölgyek...jöjjenek ide a pályára.- mondta azzal egy nagy futópályához vezetett minket.

 

A lányok szép ruhájukat mind átcserélték sportos cicanadrágra és melegítőre. Egyedül én voltam farmernadrágban. Elég furcsán néztek rám, de úgy tettm, mintha észre sem venném. -párokat fogok alkotni és a párok fognak együtt futni. Flora Griffin a te párod Melani Steffford.- rám nézett egy szőke hajú, csinos lány. Csöppet sem barátságosan, sőt, mintha meg akarna ölni a szemeivel. 
Odasétált hozzám és megbökött az ujjával.
-Nehogy gyorsabban merj futni nálam csitri.
-Öhm...bocsi, de ezt nem te mondod meg. Ez egy felmérés. Legyél gyorsabb és akkor nem kell így beszélned velem.
-Hogy mit mondtál?- vonta fel, gondosan szedett szemöldökét.- nehogy már te mond meg mit és hogy csináljak! És ha előttem mersz menni...kicsinállak. Hallod Flora? Véged lesz!- azzal sarkon fordult és visszament két vihogó barátnőjéhez.
-Hú, most aztán megijedtem.- motyogtam az orrom alatt. Amíg mi diskuráltunk, a tanárnő kiválasztotta a párokat. Mi a harmadik páros voltunk. Előttünk volt Elizabeth Baker-Milli Wave, Keira Brawn-Sonja Pe párosok. Mind a ketten jól teljesítettek. Akkor következtünk mi, Melanival. 100 métert kellett lesprintelnünk. Odaálltunk a rajthoz, a tanárnő sípolt én pedig kilőttem, mint egy rakéta...

 

Varázslatos Ének 1.rész 3. fejezet

Itt van a 3. fejezet is remélem tetszeni fog! Hamarosan itt a téli szünet! :D Én már teljesen karácsonyi hangulatban égek igaz már november óta...:DD Mit terveztek a szünetre? Mit kértetek karácsonyra? Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

3.fejezet

 

    Reggel kivételesen kipihenten ébredtem. Este nem volt se rémálmom, nem keltem föl az éjszaka közepén, nem volt semmi zaj körülöttem. Felültem és körbepillantottam a szobánkba. Kiera még aludt. Kibotorkáltam a fürdőbe és gyorsan megfésülködtem, rendbe szedtem magamat és akkor döbbentem rá, hogy nincsen másik ruhám. Csak a kopott farmerom, a 2 számmal nagyobb pulcsim és a koszos, elnyűtt cipőm van. A kezembe fogtam a félhold alakú nyakláncomat, amit még anyutól kaptam és behunytam a szememet. "Nem a külső a lényeg, hanem hogy mi van belül" mondtam magamnak.  Egy picit még a fürdőben maradtam, utána visszamentem a szobába és azt láttam, hogy Kiera ugrándozik a szobában. Kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm és levágtam magamat nagy lendülettel az ágyra.
-Jó reggelt!- köszöntem a plafont bámulva- mi ez a nagy izgalom?
-Megjött...megjött a levél! Mehetek gyakornoknak a Ploroncba-ba (ejtsd: Ploronsz)! Iiiiiiiiiiij!- ugrándozott tovább a szobában. 
-Plo...micsodába?
-Ne mondd, hogy még nem hallottál a Ploroncról!- állt le az ugrándozással és nézett a szemembe. Mivel látta kérdő tekintetem, hogy azt sem tudom miről beszél folytatta.- a Ploronc a legelittebb női társaság, és csak kivételesek jutnak be. 3 kategória van: 13-15 évesek Virág, 16-20 évesek Tulipán 20 és a fölött Tavirózsa. Be kell adni egy önéletrajzot és egy 2 oldalas esszét, hogy miért akarsz oda bekerülni. Összesen 20 jelentkezőt vesznek föl a több ezerből és én köztük vagyok el sem hiszem!- kezdett el újra sivalkodni. Én még mindig ugyanolyan bugyuta fejjel néztem rá.

-És tulajdonképpen...ez mire is jó? Mi értelme van?- kérdeztem meg.
-Mi az hogy mi értelme van? A legelőkelőbb nőktől tanulhatsz, hogyha egyszer királynő, udvarhölgy leszel akkor mindent tökéletesen csinálj. Egyfajta gyakornoki szerep. Jajj, el fogunk késni az első óráról!- és azzal egy halom holmit felkapva berohant a fürdőbe. Én még mindig csak azon rágtam magamat, hogy mi a jó abban, hogy olyan feszesen viselkedsz,mint egy fadarab és ,hogy mindent megcsinálnak helyetted. Bár azt én is el tudnám viselni, ha néha megírnák a házi feladatom. Kiera már ki is vágta az ajtót és egy világos zöld ruhában, hozzá illő topánkában és egy nagyobb fekete oldaltáskával lépett ki. Haját egyszerűen kiengedte és egy minimális sminket is felkent.
-Flora! Nem akarsz készülődni? Fél óra múlva lenn kell lennünk az ebédlőben. Tegnap is ebbe voltál!
-Hát...nekem...nincsen másik ruhám.- sütöttem le a szememet.
-Jajj, Flo miért nem szóltál? Én szívesen adok neked kölcsön ruhát! Gyere, válasszunk egyet!- és kezével intett, hogy menjek oda. Elkezdtem fészkelődni a helyemen. Elkezdtem fölállni, mikor hirtelen kopogtattak az ajtón.
-Lányok, gyertek enni, kivételesen előrébb hozzuk a reggelit.- szólt egy női hang.
-Este kiválasztjuk a holnapi ruhádat!- mosolygott rám Kiera és kilépett az ajtón- nem jössz?
-Mindjárt megyek én is, indulj el nyugodtan.- Kiera elsétált én pedig megvártam amíg elmegy. Valahogy nem voltam már éhes úgyhogy csak leültem a klub helységbe egy kényelmes fotelbe. Régen sokat bántottak az iskolában, mert sosem voltak meg nekem a legújabb tárgyak, sosem voltak menő ruháim, sosem voltam meghívva egyetlen buliba sem. Azért is bántottak, mert mindig olvastam és mert én voltam az osztály első. Soha nem próbáltak megismerni, egyszerűen csak a külsőm alapján ítéltek meg. Nem akarom ezt még egyszer átélni. És ha itt is ugyanúgy bánnak velem mint Londonban? És ha  Kiera csak szánalomból ilyen kedves velem? Hiszen...miért is barátkozna egy magamfajta lánnyal?   

                                                                             ♣♣♣♣♣

    Csendben üldögéltem a kényelmes fotelomban és csak néztem a lobogó tüzet a kályhában, amikor valaki hirtelen megszólított. Annyira elmélyedtem a gondolataimba, hogy mikor meghallottam a nagy csöndben a hangot, ijedtemben akkorát ugrottam, hogy leestem a fotelről. A földről felnézve megláttam Stew hatalmas barna szemeit, ahogy visszatartott nevetéssel néz rám.
-Ne röhögj már! Ez nem vicces!- néztem rá szúrós szemmel. Belőle meg kitört a hangos nevetés.

-Bocsi Flo, de...ez haláli! Ahogy lepattantál erről a székről!- könnyek csillogtak a szemében.- jó abba hagyom. Miért nem voltál reggelizni? 
-Nézz rám...olyan vagyok mint egy koldus, nem vagyok idevaló.- nem néztem a szemébe, a pólómat ráncigáltam.
-Flora...- emelete fel a fejemet Stew- te egy csodálatos lány vagy. Kb. 24 órája ismerlek, de már most annyi szeretetet adtál nekem amit még senki. Okos és kedves lány vagy. Nem a külsőd számít. És ne érdekeljen téged mások véleménye! Én itt leszek neked!- mosolygott rám.
-Köszönöm!- és egy halvány mosolyt én is eleresztettem.-Na gyere, menjünk ki az udvarra, kezdődik az Állattan óra.
-He?- néztem rá. -minek tanuljak az állatokról? Egy osztályba járunk? Hol vannak a tankönyvek? Egyáltalán hol van az udvar?

-Flo! Már megint túl sok a kérdés! Én sem tudom! Na, gyere már.- feltápászkodtam a földről és követtem Stew-t. Az udvar egyébként egy emelettel alattunk volt. Hihetetlenül gyönyörű és rendezett volt. Hatalmas, selymes füves terület, középen egy tó és a mögötte elhelyezkedő tégla fal valamint a fal mögötti erdő.

A tó bal oldalán egy nagy ember csoport volt, tele olyan szép lányokkal, mint Kiera. Mind valamilyen nyári ruhácskát viseltek és vidáman beszélgettek egymással. Tőlük kicsit távolabb ott álltak a fiúk is ugyanolyan egyenruhában, mint Stew. Sötétkék nadrág, fehér póló és egy szintén sötétkék kabát amit csak a kezükben fogtak, mert eléggé meleg volt. Mögöttünk egy magas fiatal nő, egy 40-es éveiben járó férfi és egy magas, 30 körüli, szemüveges férfi jöttek. Stew-val odaálltunk a tömeghez és ránéztünk a három felnőttre. A szemüveges férfi szólalt meg:
-Sziasztok újonc kis diákok! Én leszek a vezetője az egyik osztálynak, ez 5 év alatt, mialatt hercegnőkké, hercegekké, udvarhölgyekké és egyéb rangú emberekké nem készítünk fel titeket, hogy mikor kikerültök, eme biztonságos falak mögül megálljátok a helyeteket a zord világban. A legtöbb órán lány-fiú bontás lesz, de azért akad olyan is amikor együtt vagytok. A tankönyveket, órarendeket, egyenruhákat és minden ilyesmit ma este mindnyájan megkapjátok. Ma felmérések várhatóak és a szeint lesztek szétosztva különböző területekre. Részletes információt szintén este kaptok. Most arra kérlek titeket, hogy aki a nevét hallja álljon ide Clairs tanárnő mellét, a maradék pedig Stefan professzor úr mellé.- kabátja zsebéből elővett egy gondosan összehajtott pergament és elkezdte olvasni a neveket.- Tanya Baw. Elizabeth Baker. Cristopher Ablur.- és így tovább, mígnem körülöttem lassan fogytak az emberek.- Ti pedig. Stefan professzorral tartotok! További szép napot!- azzal elment. Stew rám nézett, majd követtük a professzort. A tömegben nem láttam Kierát, valószínűleg nem hozzánk került. A 4. emeletre mentünk, ahol már sorakoztak a tesztek és nem is kevés!

Varázslatos Ének 1.rész 2. fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a második fejezetet remélem tetszik! Ha igen és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. :) Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

 

 

 

2.fejezet

  

  Fél órán keresztül Stewval csendben ballagtunk egymás mellet. Én próbáltam felemészteni azt, amit megtudtam a családomról és a múltamról. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy Pont én, Pont az én családom...Teljesen elmélyedtem a gondolataimban, Stew rángatott vissza a valóságba.- Minden rendben Flora? 
-Persze...mit is mondtál, hogy hívják ezt a világot?
- Mindenkor.
-Ahamm...- és itt be is fejeztük a beszélgetést. Csöndben ballagtunk egymás mellett, mígnem egy faluba érkeztünk, ahol Nagyon vidám hangulat volt. Az emberek nevettek,beszélgettek egymással, senki nem veszekedett csak egyszerűen jól érezték magukat. Együtt. Legszívesebben itt maradtam volna egy aprócska fakunyhóba megbújva.
-Ugye itt maradunk?- néztem rá Stewra csillogó szemmel.

-Nem, közel sem. Még nagyon messze vagyunk az iskolától. De lesz még alkalmad ide visszajönni.- és ezzel Stew megint lezárta a beszélgetést. Most egy erdőbe mentünk be, ahol hatalmas fák voltak. Süvített a szél, mintha beszélne. Állatok járkáltak a bokrok és egyéb növények között. Egyszer egy őzike ugrott elénk, majd egy vaddisznó család gondolta úgy, hogy előttünk kell átkelniük. Én ugyan nem bántam, szívesen kiélveztem ebben a világban minden egyes percet. Olyan varázslatos ez az egész...na de Stew már nem gondolta olyan bámulatosnak ezeket, csak az orra alatt motyogott: "El fogunk késni! Pont itt kell átkelni?" 


-Mondd csak Stew, te mindig ilyen beszédes vagy?- kérdeztem meg, mert tényleg kíváncsi voltam, na meg nem volt már kedvem csöndben ballagni mellette.
-Nem... csak... te egy igazi legenda vagy és a családod... és hát... kicsit furán érzem magam...
-Londonba azért nem szerettek, mert egy senki voltam itt meg azért, mert a családom...- kezdtem el lebiggyesztett szájjal, de a fiú közbevágott.
-Ne! Ne érts félre! Én nagyon is a barátod szeretnék lenni csak...hát...velem sem nagyon barátoztak sosem, és nem tudom hogyan kell.
-Akkor majd együtt tapasztaljuk ki!- mosolyogtam rá szélesen. Rám emelte a tekintetét és ő is elmosolyodott. Az út további részén már nem volt közöttünk csönd. Meséltem neki Londonról és a mindennapjaimról, ő pedig mesélt a családjáról. 3 testvére van, egy nővére, egy bátyja és egy öccse. A nevüket nem tudtam megjegyezni. Elmesélte még, hogy az apukája szolgált a szüleim hadseregébe és hogy az anyukám jóban volt az ő édesanyjával. Éppen azt mesélte, hogy amikor kicsi volt volt egy hörcsöge aki nem nagyon szerette őt, mert mindig megette előle a sajtot, és ekkor megérkeztünk. Egy óriási (még annál is hatalmasabb, mint amekkorát elképzelsz :) )  és iszonyatosan öreg épület volt előttünk. Nagy fényes aranykapu vette körbe az iskolát, mögötte pedig egy erdő húzódott. Ment le a nap és így úgy tűnt, mintha az egész ragyogna. 
-O! Meg is érkeztünk! Észre sem vettem!- nevette el magát Stew.
-Mikor veszel te észre bármit is.- nevettem rá.
-Rohannunk kell! Már csak öt percünk van beérni!- és ekkor elkezdtünk iszonyatos sebességgel futni. Az aranykapu magától kinyílt, kérdezni akartam Stewtól, de most nem volt rá idő. Éppen beestünk az igazgató irodájába, ahova egy négy emelet hosszú lépcső vezetett föl. Az iroda nagyon rumlis volt, mindenhol könyvek, lapok, tollak és újságok voltak. Amikor benyitottunk egy magas, ősz, szemüveges férfi nézett ránk. Zöld ing és fekete nadrág volt rajta és mikor megpillantott minket a szeme sarkában megjelentek a jellegzetes nevetőráncok. Felemelte a kezét és a papírlapok egy szempillantás alatt a szép rendben voltak az asztalanon. Csak ámultam, hogy ezt hogyan csinálhatta.
-Köszönöm Steward, hogy idehoztad Florat. Menj le vacsorázni.
-Viszontlátásra, Jó éjszakát! Flora, holnap találkozunk!- azzal kiment és óvatosan becsukta az ajtót. Egyedül maradtam az igazgatóval. 
-Flora, gondolom Stew mesélt a családodról...- kezdte az ismeretlen férfi.
-Igen elmesélt mindent. De...miért pont London?
-Mert a mi világunkban nem ismert annyira az a hely, csak a tanult emberek számára...ott voltál igazi biztonságban. Hadd mutatkozzam be. Rasmus Wassmer vagyok, a Haviscol igazgatója. Ha bármire szükséged lenne, csak szólj bátran. Van valami kérdésed?
-Nincs...
-Menj le az ebédlőbe vacsorázz meg, a helyettesem majd elvezet a szobádba.
-De hát hol van az ebédlő?- választ már nem kaptam, mert az ajtón kívül találtam magam.Na jólvan-gondoltam magamban- menjünk le a földszintre. És igazam volt! Fél órás bolyongás után megláttam a feliratot:  Hami-Étkező
Mikor benyitottam, nem volt már benn senki, csak egy alacsony nő beszélgetett egy idős, barna hajú nővel. Az ajtó elég hangosan nyílt ki, úgyhogy rögtön felém kapták a fejüket.  Hirtelen azt sem tudtam mit is kéne mondanom. Csak néztem őket árva tekintettel és már nyitottam volna a számat, hogy köszönjek, mikor megszólalt a az idősebb nő.

-Ugye, mikor meglát két felnőttet akkor köszön! Hát nem tanították meg magát a jó modorra? Egyáltalán ki vagy te? Mert ugye a bemutatkozást sem hallhattuk!- mordult rám. Gyorsan válaszoltam is, nehogy még egyszer kifakadjon itt nekem.
-Jó estét! Flora Griffin vagyok, most érkeztem...hát úgy kábé 5 perce, ha jól számolom. Pont mikor nyitottam a számat köszönni szerettem volna.  Az igazgató küldött le, hogy vacsorázzam meg, utána meg a helyettese ha minden igaz elkísér a szobámba.

-Bizonyára azt akarta mondani, hogy igazgató úr- kezdte megint a kötekedést- és tiplizzen ide, mert 3 perce van.  A vacsora isteni volt, annak ellenére is, hogy úgy kellett mindent behabzsolnom. 

  Szerencsére az alacsony nő vezetett fel a szobámba, nem a kötekedős. A második emeletre mentünk és egy előtérbe vezetett onnan nyíltak a szobák. Az előtér nagyon barátságos volt, egy nagy kandalló égett középen, voltak puffok, eléggé kényelmesnek tűnő fotelek, asztalok és persze a folytonos nyüzsgés. Az egész hatalmas, szórakoztató és vidám volt. Kiderült, hogy nem szobám hanem szobánk ugyanis  egy szobatársam is akadt. Amikor benyitottam az ágyon feküdt és olvasott egy tej szőke, vidám lány aki valamivel magasabb mint én. Az ajtó nyikordult egyet és ő rögtön rám emelte tengerkék szemét. Na tessék, itt mindenütt nyikorognak az ajtók? Első dolgom lesz egy gondnokot hívni, hogy olajozza meg az összeset. Éppen köszöntem volna, de megcsörrent a telefonja és kiment mellettem. Addig én körülnéztem. Jó nagy szoba volt ugyanis volt bent kettő ágy, közéjük kettő íróasztal furakodott be. Két nagy gardróbszekrény és egy komód. A fürdő sem volt a legkisebb. Ledobtam magamat a szabad ágyra amin egy türkizkék lepedő és párna volt. A szoba tejeskávé színű a padló fából volt. Két hatalmas ablakunk is volt, előttük egy pici kanapéval és nagy ablakpárkánnyal.

 

Nagyon tetszett ez a szoba annyira jó hangulata volt. Igazából az egész iskola olyan...élettel teli, mozgalmas és vidám. Azon gondolkoztam, hogy vajon reggel  finom lesz e majd a kaja és hogy vajon mit  fognak adni...remélem bőségesebb lesz, mint az árvaházba, ahol csak egy szelet vajas kenyeret és felvágottat kaptunk...nyikordult az ajtó és belépett a szöszi lány.

-Szia! Bocsánat, anyukám hívott és muszáj volt felvennem. Te Flora vagy ugye? Én Kiera Brawn, de hívj csak Kikinek. Hogy tetszik a suli? Engem már most elbűvölt teljesen. Annyira várom a holnapi órákat. Jajj annyit fecsegek, mesélj egy kicsit magadról- annyira barátságos és közvetlen volt. Én meg az ellentéte.
-Amm...Ja nagyon mozgalmas suli...amm...izé...nekem nincs becenevem hívj ahogy csak akarsz...hát...Londonból jöttem...

-London? Mindig is el akartam oda jutni csak hát, anyagi okok miatt, nem jött még össze.- mondta és lehajtotta szöszke fejét. Beállt közöttünk egy kínos csend én pedig feltettem a leghülyébb kérdést az egész világon.
-Szerinted finom lesz a reggeli?- rám nézett és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Nem tudom mikor nevettem utoljára ilyen jót. Mikor nevettem utoljára?.....