Sziasztok! Mivel itt a téli szünet, megpróbálok gyakrabban kirakni részeket, bár a mai napom is sűrű volt. Remélem nektek jól telik a szünet! Pihenjetek sokat. Karácsony előtt nem lesz több rész, úgyhogy mindenkinek meghitt, békés ünnepet kívánok! Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

 

4.fejezet

 

  

  A negyedik emeletre mentünk, ahol már sorakoztak a tesztek és nem is kevés! A tanár mutatta, hogy foglaljunk helyet, én pedig Stew mellett leültem a második sorba. Stefan professzor nem szólt semmi, kiosztotta a teszteket majd leült, elővette bőrtokjából olvasó szemüvegét, egy könyvet, kényelembe helyezte magát és...olvasott. Egy lánynak az utolsó padban fellendült a keze a magasba.
-Professzor úr!
-Mondja, kedves.- nézett fel a tanár a könyvből.
-Mennyi időnk van megírni?- kérdezte az ismeretlen lány. Tulajdonképpen jó kérdés volt, én is gondolkoztam ezen. A professzor rápillantott az órájára.
-Hmmm....most már csak kereken 3 órájuk van rá. 3 fajta tesztet találnak a pakliban. Okosan osszák be az idejüket.- mondta, azzal újra beletelepedett a könyvébe. Hát jól van. Éppen hozzá kezdtem volna, amikor rájöttem, hogy nincs tollam. Szét néztem a terembe, már mindenki írt. Megböktem Stewt aki egy kicsit idegesen nézett rám, mondván hogy dolgozni szeretne. Felvonta az egyik szemöldökét és mutatta a kezével, hogy gyorsan mondjam. Odasúgtam neki, hogy nincsen tollam. Megrázta a fejét, mert neki is csak egy volt. Odamutatott a tanárra, nála biztos van. Felálltam és kimentem a tanári asztalhoz. Ő csak olvasott rám sem nézett. Megköszörültem a torkomat hátha észrevesz.
-Miért nem írja még a tesztet?
-Elnézést, nincs nálam toll. Kérhetnék egyet?
-Mi a neve, kedvesem?
-Flora Griffin.
-Martha Griffin és Peter Griffin lány vagy, nem igaz?
-Igen.- feleltem halkan. Éreztem, hogy vörösödik a nyakam és, hogy mindenki engem néz. A tanár kedvesen rám mosolygott.
-A szüleid csodálatos emberek voltak...- nézett ki az ablakon- Tessék, a toll amit kértél.
-Köszönöm.- azzal visszamentem és belevetettem magamat a tesztekbe.

                                                                               ♣♣♣♣♣

   A három óra csak úgy elröppent, észre sem vettem és már állt fel a tanár, hogy beszedje a lapokat. Az egyik pakliban mindenféle furfangos, logikai feladvány volt. A második egy karikázós feladatlap volt ahol a saját életünk alapján kellett kiválasztani a lehetőségek közül a legjobban ránk jellemzőt az utolsóban pedig illemszabályokról kérdeztek.

Alapjába véve nem volt nehéz csak nagyon, nagyon sok. A tollal együtt visszaadtam a papírlapokat és türelmesen vártam, hogy akkor most mi lesz. Mivel nem reggeliztem nagyon reméltem, hogy mehetünk enni, mert úgy éreztem egy egér szorgosan kifúrta a pocakok akkor lyuk lehet benne. Stefan professzor egy dossziéba rakta a kitöltött teszteket, majd felénk fordult.
-Most menjetek le enni.- kezdte én pedig magamban ugrándoztam örömömben.- utána pedig az udvarra menjetek. Pontban 4 órára legyetek a tó mellett. - azzal felkapta táskáját és kiment a teremből. Az óra azt mutatta, hogy 11 óra van, úgyhogy kényelmesen meg tudunk ebédelni. Stewval az oldalamon leindultunk az ebédlőbe, és közben átbeszéltük a teszteket.

   Az ebéd isteni volt, svéd asztalon volt kétféle fogás. Én paradicsom levest, csirkét salátával és sült burgonyával, valamint egy isteni csokis pudingot ettem. Amikor a pudingnál tartottam láttam Kierát bejönni az ajtón. Mellett sajnos már nem volt hely, így egy hosszú aranybarna hajú lány mellett fogyasztotta el az ebédjét. Ebéd után Stewval sietnünk kellett, mert a nagy ráérésben elszöszöltük az idős és majdnem elkéstünk. Egy magas, vékony idős nő várt már minket kint. Azonnal felismertem. Első napomon, azaz tegnap ez a nő szidott le olyan gorombán. Most sem nézett rám túl kedvesen, főleg mert majdnem elkéstünk.
-Rendben, most hogy mindenki itt van akkor kezdhetjük is. A gyorsaságotokat és erőtöket fogom felmérni. Lányok fiú kérlek váljatok külön. A fiúk melegítsenek, hölgyek...jöjjenek ide a pályára.- mondta azzal egy nagy futópályához vezetett minket.

 

A lányok szép ruhájukat mind átcserélték sportos cicanadrágra és melegítőre. Egyedül én voltam farmernadrágban. Elég furcsán néztek rám, de úgy tettm, mintha észre sem venném. -párokat fogok alkotni és a párok fognak együtt futni. Flora Griffin a te párod Melani Steffford.- rám nézett egy szőke hajú, csinos lány. Csöppet sem barátságosan, sőt, mintha meg akarna ölni a szemeivel. 
Odasétált hozzám és megbökött az ujjával.
-Nehogy gyorsabban merj futni nálam csitri.
-Öhm...bocsi, de ezt nem te mondod meg. Ez egy felmérés. Legyél gyorsabb és akkor nem kell így beszélned velem.
-Hogy mit mondtál?- vonta fel, gondosan szedett szemöldökét.- nehogy már te mond meg mit és hogy csináljak! És ha előttem mersz menni...kicsinállak. Hallod Flora? Véged lesz!- azzal sarkon fordult és visszament két vihogó barátnőjéhez.
-Hú, most aztán megijedtem.- motyogtam az orrom alatt. Amíg mi diskuráltunk, a tanárnő kiválasztotta a párokat. Mi a harmadik páros voltunk. Előttünk volt Elizabeth Baker-Milli Wave, Keira Brawn-Sonja Pe párosok. Mind a ketten jól teljesítettek. Akkor következtünk mi, Melanival. 100 métert kellett lesprintelnünk. Odaálltunk a rajthoz, a tanárnő sípolt én pedig kilőttem, mint egy rakéta...

 

Megosztás a facebookon

Itt van a 3. fejezet is remélem tetszeni fog! Hamarosan itt a téli szünet! :D Én már teljesen karácsonyi hangulatban égek igaz már november óta...:DD Mit terveztek a szünetre? Mit kértetek karácsonyra? Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

3.fejezet

 

    Reggel kivételesen kipihenten ébredtem. Este nem volt se rémálmom, nem keltem föl az éjszaka közepén, nem volt semmi zaj körülöttem. Felültem és körbepillantottam a szobánkba. Kiera még aludt. Kibotorkáltam a fürdőbe és gyorsan megfésülködtem, rendbe szedtem magamat és akkor döbbentem rá, hogy nincsen másik ruhám. Csak a kopott farmerom, a 2 számmal nagyobb pulcsim és a koszos, elnyűtt cipőm van. A kezembe fogtam a félhold alakú nyakláncomat, amit még anyutól kaptam és behunytam a szememet. "Nem a külső a lényeg, hanem hogy mi van belül" mondtam magamnak.  Egy picit még a fürdőben maradtam, utána visszamentem a szobába és azt láttam, hogy Kiera ugrándozik a szobában. Kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm és levágtam magamat nagy lendülettel az ágyra.
-Jó reggelt!- köszöntem a plafont bámulva- mi ez a nagy izgalom?
-Megjött...megjött a levél! Mehetek gyakornoknak a Ploroncba-ba (ejtsd: Ploronsz)! Iiiiiiiiiiij!- ugrándozott tovább a szobában. 
-Plo...micsodába?
-Ne mondd, hogy még nem hallottál a Ploroncról!- állt le az ugrándozással és nézett a szemembe. Mivel látta kérdő tekintetem, hogy azt sem tudom miről beszél folytatta.- a Ploronc a legelittebb női társaság, és csak kivételesek jutnak be. 3 kategória van: 13-15 évesek Virág, 16-20 évesek Tulipán 20 és a fölött Tavirózsa. Be kell adni egy önéletrajzot és egy 2 oldalas esszét, hogy miért akarsz oda bekerülni. Összesen 20 jelentkezőt vesznek föl a több ezerből és én köztük vagyok el sem hiszem!- kezdett el újra sivalkodni. Én még mindig ugyanolyan bugyuta fejjel néztem rá.

-És tulajdonképpen...ez mire is jó? Mi értelme van?- kérdeztem meg.
-Mi az hogy mi értelme van? A legelőkelőbb nőktől tanulhatsz, hogyha egyszer királynő, udvarhölgy leszel akkor mindent tökéletesen csinálj. Egyfajta gyakornoki szerep. Jajj, el fogunk késni az első óráról!- és azzal egy halom holmit felkapva berohant a fürdőbe. Én még mindig csak azon rágtam magamat, hogy mi a jó abban, hogy olyan feszesen viselkedsz,mint egy fadarab és ,hogy mindent megcsinálnak helyetted. Bár azt én is el tudnám viselni, ha néha megírnák a házi feladatom. Kiera már ki is vágta az ajtót és egy világos zöld ruhában, hozzá illő topánkában és egy nagyobb fekete oldaltáskával lépett ki. Haját egyszerűen kiengedte és egy minimális sminket is felkent.
-Flora! Nem akarsz készülődni? Fél óra múlva lenn kell lennünk az ebédlőben. Tegnap is ebbe voltál!
-Hát...nekem...nincsen másik ruhám.- sütöttem le a szememet.
-Jajj, Flo miért nem szóltál? Én szívesen adok neked kölcsön ruhát! Gyere, válasszunk egyet!- és kezével intett, hogy menjek oda. Elkezdtem fészkelődni a helyemen. Elkezdtem fölállni, mikor hirtelen kopogtattak az ajtón.
-Lányok, gyertek enni, kivételesen előrébb hozzuk a reggelit.- szólt egy női hang.
-Este kiválasztjuk a holnapi ruhádat!- mosolygott rám Kiera és kilépett az ajtón- nem jössz?
-Mindjárt megyek én is, indulj el nyugodtan.- Kiera elsétált én pedig megvártam amíg elmegy. Valahogy nem voltam már éhes úgyhogy csak leültem a klub helységbe egy kényelmes fotelbe. Régen sokat bántottak az iskolában, mert sosem voltak meg nekem a legújabb tárgyak, sosem voltak menő ruháim, sosem voltam meghívva egyetlen buliba sem. Azért is bántottak, mert mindig olvastam és mert én voltam az osztály első. Soha nem próbáltak megismerni, egyszerűen csak a külsőm alapján ítéltek meg. Nem akarom ezt még egyszer átélni. És ha itt is ugyanúgy bánnak velem mint Londonban? És ha  Kiera csak szánalomból ilyen kedves velem? Hiszen...miért is barátkozna egy magamfajta lánnyal?   

                                                                             ♣♣♣♣♣

    Csendben üldögéltem a kényelmes fotelomban és csak néztem a lobogó tüzet a kályhában, amikor valaki hirtelen megszólított. Annyira elmélyedtem a gondolataimba, hogy mikor meghallottam a nagy csöndben a hangot, ijedtemben akkorát ugrottam, hogy leestem a fotelről. A földről felnézve megláttam Stew hatalmas barna szemeit, ahogy visszatartott nevetéssel néz rám.
-Ne röhögj már! Ez nem vicces!- néztem rá szúrós szemmel. Belőle meg kitört a hangos nevetés.
-Bocsi Flo, de...ez haláli! Ahogy lepattantál erről a székről!- könnyek csillogtak a szemében.- jó abba hagyom. Miért nem voltál reggelizni? 
-Nézz rám...olyan vagyok mint egy koldus, nem vagyok idevaló.- nem néztem a szemébe, a pólómat ráncigáltam.
-Flora...- emelete fel a fejemet Stew- te egy csodálatos lány vagy. Kb. 24 órája ismerlek, de már most annyi szeretetet adtál nekem amit még senki. Okos és kedves lány vagy. Nem a külsőd számít. És ne érdekeljen téged mások véleménye! Én itt leszek neked!- mosolygott rám.
-Köszönöm!- és egy halvány mosolyt én is eleresztettem.-Na gyere, menjünk ki az udvarra, kezdődik az Állattan óra.
-He?- néztem rá. -minek tanuljak az állatokról? Egy osztályba járunk? Hol vannak a tankönyvek? Egyáltalán hol van az udvar?
-Flo! Már megint túl sok a kérdés! Én sem tudom! Na, gyere már.- feltápászkodtam a földről és követtem Stew-t. Az udvar egyébként egy emelettel alattunk volt. Hihetetlenül gyönyörű és rendezett volt. Hatalmas, selymes füves terület, középen egy tó és a mögötte elhelyezkedő tégla fal valamint a fal mögötti erdő.

A tó bal oldalán egy nagy ember csoport volt, tele olyan szép lányokkal, mint Kiera. Mind valamilyen nyári ruhácskát viseltek és vidáman beszélgettek egymással. Tőlük kicsit távolabb ott álltak a fiúk is ugyanolyan egyenruhában, mint Stew. Sötétkék nadrág, fehér póló és egy szintén sötétkék kabát amit csak a kezükben fogtak, mert eléggé meleg volt. Mögöttünk egy magas fiatal nő, egy 40-es éveiben járó férfi és egy magas, 30 körüli, szemüveges férfi jöttek. Stew-val odaálltunk a tömeghez és ránéztünk a három felnőttre. A szemüveges férfi szólalt meg:
-Sziasztok újonc kis diákok! Én leszek a vezetője az egyik osztálynak, ez 5 év alatt, mialatt hercegnőkké, hercegekké, udvarhölgyekké és egyéb rangú emberekké nem készítünk fel titeket, hogy mikor kikerültök, eme biztonságos falak mögül megálljátok a helyeteket a zord világban. A legtöbb órán lány-fiú bontás lesz, de azért akad olyan is amikor együtt vagytok. A tankönyveket, órarendeket, egyenruhákat és minden ilyesmit ma este mindnyájan megkapjátok. Ma felmérések várhatóak és a szeint lesztek szétosztva különböző területekre. Részletes információt szintén este kaptok. Most arra kérlek titeket, hogy aki a nevét hallja álljon ide Clairs tanárnő mellét, a maradék pedig Stefan professzor úr mellé.- kabátja zsebéből elővett egy gondosan összehajtott pergament és elkezdte olvasni a neveket.- Tanya Baw. Elizabeth Baker. Cristopher Ablur.- és így tovább, mígnem körülöttem lassan fogytak az emberek.- Ti pedig. Stefan professzorral tartotok! További szép napot!- azzal elment. Stew rám nézett, majd követtük a professzort. A tömegben nem láttam Kierát, valószínűleg nem hozzánk került. A 4. emeletre mentünk, ahol már sorakoztak a tesztek és nem is kevés!

Megosztás a facebookon