Sziasztok! El sem hiszem, hogy már a 10. fejezetet írtam meg. Bámulatos. Mi lenne, ha rendszeresen tudnám is írni a történetet...? Ezért elnézést is szeretnék kérni, de hát...nagyon zsúfoltak a napjaim. Remélem tetszett ez a rész is! :D ! Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

 Varázslatos Ének

1.rész 

10.fejezet

  Elképzeltem, ahogy a zongora mögött ülök, ujjaim lazán siklanak egyik billentyűről a másika, a torkomon angyali hangok törnek elő, majd felállok a hangszertől és csak táncolok, kizárva teljesen a külvilágot. Egy gyönyörű koreográfiát táncolok, minden lépés, minden forgás a helyén van, tökéletes az összkép. Akkor belép valaki az ajtón és minden elnémul.

  Az arcot nem látom csak annyit, hogy lassan közeledik felém. Kinyújtja a karját és letérdel elém. Én elfogadom a felkérést, majd együtt táncolunk tovább egy gyönyörű zongoradarabra. Felemel az ismeretlen ember a levegőbe én pedig lehunyom a szememet és csak az ösztöneimre hallgatva suhanok tovább. Egyszer csak a zongorából hamis hangok törtnek elő és kipattan a szemem. A szobánkban vagyok, a függöny elhúzva, hét ágra süt a nap befelé. Csak egy álom volt...semmi több...de ma muszáj lesz beszélnem Stewval. 

  Rápillantok az órára: 7:00. Még időben vagyok. Kiera a fürdőszobában tevékenykedik, és addig előveszem a pulcsimat, a nadrágot amit tegnap kaptam Kierától és az elnyűtt cipőmet is odakészítem. A szobatársam kilép a fürdőszobaajtón és rám mosolyog. Én is megajándékozom egy hatalmas mosollyal.
-Na milyen volt tegnap a buli?
-Űűűűber-Hiper-Mega-Szuper buli volt! Egy csomóan ott voltak az osztályból, meg nagyobbak is voltak és annyi emberrel beszéltem, de lehet, hogy többet ittam abból a puncs-szerűségből, nem tudom, de annyira jó volt, máskor gyere te is jó?
-Hát...meglátjuk.- zárom le ennyivel a témát, mert valahogy nincs kedvem elmenni az ilyen bulikba. Gyorsan bepattanok a fürdőbe és iszonyat gyorsan elkészülök, hogy még legyen időm beszélni Stewval. Elköszönök Kierától, aki még a szobában dilemmázik azon, hogy mit is vegyen föl én pedig amilyen gyorsan csak tudok menni egy félig összeforrt lábbal...megyek! Kitárom az ebédlő hatalmas ajtaját és meglátom a barátomat egyedül enni egy nagy kerek asztalnál. Nagyon senki sincsen még benn az ebédlőben, pont tökéletes alkalom egy beszélgetésre. Odaballagok az asztalhoz, leülök a fiúval szembe és rámosolygok. Ő int az ujjával, hogy a narancslevét még megissza, utána figyel. Én biccentek és addig szedek a tányéromra egy kis kaját. Újra rávillantom a mosolyomat és várom, hogy kész legyen már végre. Ő rám emeli a hatalmas szemeit és furán méreget.
-Flo, mi ez a hatalmas mosoly? Megijesztesz...oh várj! Kit öltél meg? 
-Mi? Nem! Senkit! Csak mondani akarok valamit!
-Huhh, akkor jó. Akkor elrakom a listámat azokról a helyekről, ahova egy hullát elrejthetnénk. Később lehet, hogy még jól fog jönni. Na! Bökd ki, csajszi!- azzal minden figyelmét rám fordította, én pedig elmeséltem mindent neki töviről-hegyire. Attól kezdve, hogy unatkoztam, addig bezárólag, hogy ma reggel felkeltem. Ő végig türelmesen hallgatott és nem szólt egy szót sem. Amikor befejeztem akkor összeráncolta a szemöldökét és mereven az asztalra szegezte a tekintetét.
-Ennek így semmi értelme...mikor is vesztetted el a nyakláncodat?
-Amikor...nem, inkább akkor amikor...vagyis...-dadogtam össze-vissza- fogalmam sincs. Pár nappal ezelőtt. Lehet, hogy amikor lesérültem. De Melani nem vehette el. Hiszen, honnan tudna a helyről, meg...hogyan jött volna ki a zongorából?
-Biztosan nem Melani volt. Akkor már réges-régen megzsarolt volna vele, az a Hárpia. Nem tudsz más emberről, akivel a napokba összevesztél vagy esetleg aki rosszat akarna neked? Bár ha annyira utálna nem adná vissza. Szent Sajtos Nokedli ebben az ég világon nincs semmi összefüggés! El kell mennünk arra a helyre. Emlékszel még az útvonalra?
-Igen, kristály tisztán tudom az utat. Hatkor a klubba?
-Hatkor a klubba.- kacsintott rám azzal felállt és kiment az ebédlőből.

Én is elraktam a tányéromat és indultam összeszedni a tanszereimet. Kint az ajtóban belebotlottam Kierába, aki pár lánnyal beszélgetett. Intett, hogy menjek oda, de én csak a fejemet ráztam és eltátogtam, hogy talán majd máskor. Ő biccentett egy aprót, majd egy pici mosoly keretében visszafordult a lányokhoz. Én felmentem a szobába és összeszedtem a cuccaimat, majd indultam is Nőifess órára, jelentsen ez bármit is. Nagyon reméltem, hogy nem egy...ó, dehogynem. Pont az amire számítottam. A nagy tükörterem előtt egy 30-as éveit taposó, extrém vékony, hipercsinos, űbergyönyörü nő állt. Hosszú szőkés-barna haját feszes kontyba tűzte fel, fekete passzos cicanadrágot, fekete passzos pólót és egy fekete topánkát viselt. Barna szeme örömtől csillogott, kiálló arccsontjával együtt maga volt a tökély. És ebből következtetve értelmet nyert az is, hogy mit takar ez az elnevezés. Nőifess = Nőiesség óra. Áh, hogy te még mindig nem igazán érted? Várj csak, kifejtem neked is bővebben: Kecses tartás, tánc, illemek...stb. Most már rémlik ugye? Na látod. És hogy ebbe mi még szörnyűbb? Hogy körülöttem mindenki tudta, hogy milyen ez az óra. Mindenki topánkába vagy tánccipőben van, leggingsbe vagy cicanaciba és tökéletes sminkben. Mi a még rosszabb? Hogy a nő mellett egy ugyanilyen tökéletes férfi áll, mögötte pedig a még tökéletesebb fiúk állnak. Én vagyok egyedül elnyűtt sportcipőben és pulcsiban ami 2 számmal nagyobb a méretemnél és szintén kopott és én vagyok egyedül farmerban. Csak nekem nincs sminkem (Jó a fiúknak sincs, bár azt a tökéletesen sima bőrt elnézve, lehet, hogy ezt nem jelenteném ki olyan biztosan) na meg csak bennem nincsen egy csöpp nőiesség sem. Megfordul Miss. Tökéletes tanárnő és hatalmas mosollyal az arcán kinyitja a mosolyánál is hatalmasabb tükörtermet. Bámulatos ez a terem.

 

(Nem találtam jobb termet XD, nézzétek el nekem)

Én lépek be legelőször és eltátott szájjal nézek körbe. Mindenki hasonlóan reagált. Miss Tökéletes beáll a terem közepébe és elkezd ciccegni.
-Nem, nem tündérkéim! Szájakat becsukni, hátakat kihúzni, mindenki üljön le egy székre. Kérlek, húzzátok már ki magatokat! Na, mindjárt jobb! Szóval, Gebra Professzor asszony vagyok, a nőifess tanárotok. Itt megtanulunk...- éééés jön a teljesen érdektelen része a mondanivalójának. Illem bla bla bla tökéletesség bla bla bla nőiesség bla bla bla. Hihetetlenül érdekes. Inkább kimennék és fociznék egy jót. Vagy ami még jobb, ha elmehetnék abba a terembe és leülhetnék a zongorához és...
-Tündérkém! Mindenki rád vár!- ránézek Miss. Tökéletesre és észreveszem, hogy mindenkinek a kezében egy könyv van és a terem sarkában felsorakoztam libasorba. 
-Öhm, bocsánat, kicsit elkalandoztam. Én nekem is kell olyan könyv?
-Nem, tündérbogaram te csak itt melegedni fogsz, hát persze, hogy kell! Gyerünk, nyomás a sor elejére, te mutatod be a feladatot!
-Rendben, de...mi a feladat?
-Könyv a fejre, hát kihúzva, a terem végébe találkzunk. Nem, nem, kezeket el a fejtől, tedd csak le a tested mellé. Jól van indulhatsz!- Egy másodpercet várok, hogy biztosan álljon a fejemen a könyv, kifújom a levegőt és megindulok előre. Egy lépés, majd még egy, még egy és még...CSATT! A könyvem ott hever mellettem a földön. A többi lány tökéletesen elhalad mellettem, a könyvük meg sem inog. Sőt! Melanitól még egy gúnyos mosolyra is futja. Félúton Kiera leveszi a könyvet a fejéről és odafut hozzám.
-Flo, minden rendben? Tessék a könyved.- veszi fel a földről a lány. Elveszem tőle és elmormogok egy köszönömöt.
-Kiera, tündérkém, senki nem engedte meg, hogy elhagyd a helyedet! Menj, fejezd be a feladatot! Te pedig - mutat rám- kezd elölről. Most!
-Jól van megyek már.- azzal visszakullogok a kezdő helyre és újra nekivágok. Egy,kettő,három...CSATT.
-Még egyszer!- egy,kettő, három...CSATT.
-Professzor asszony, nekem ez nem megy!
-Menj oda a többiekhez.- mondja csukott szemmel a halántékát masszírozva. Én lehajtott fejjel beállok a sor végére és tűröm ahogyan mindenki rajtam nevet, kivéve Kierát. Ő ott áll mellett és átkarolja a vállamat. Melani odafordul a lányhoz.
-Kiki! Gyere, hagyd azt az anyaszomorító gyereket! Ne süllyedj le arra a szintre, mint...
-Nem! És jobban teszed, ha csöndbe maradsz Melani.- néz rá Kiera. A szeme szikrákat szór. Soha nem nézett még ilyen dühösen.
-Te tudod. Süllyedj csak le egy porba való szintjére.- Kiera elengedi a vállamat és odaáll a másik lánnyal szembe.
-Tudod Melani...inkább az utcán hálnék, ha velem van a legjobb barátnőm. És tudod...nem lesüllyedek, hanem felemelkedek az ő szintjére, amit ti soha, de soha nem fogtok elérni. Valamint...ha még egyszer így beszélsz a legjobb barátnőmről, esküszöm a tökéletes hajad már közel sem lesz ennyire gyönyörű.- bök Kiera Melani haja felé az ujjával. Majd hátat fordít neki és megölel engem. A hajam simogatva próbál megnyugtatni.

Megosztás a facebookon