Sziasztok! Mivel itt a téli szünet, megpróbálok gyakrabban kirakni részeket, bár a mai napom is sűrű volt. Remélem nektek jól telik a szünet! Pihenjetek sokat. Karácsony előtt nem lesz több rész, úgyhogy mindenkinek meghitt, békés ünnepet kívánok! Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

 

4.fejezet

 

  

  A negyedik emeletre mentünk, ahol már sorakoztak a tesztek és nem is kevés! A tanár mutatta, hogy foglaljunk helyet, én pedig Stew mellett leültem a második sorba. Stefan professzor nem szólt semmi, kiosztotta a teszteket majd leült, elővette bőrtokjából olvasó szemüvegét, egy könyvet, kényelembe helyezte magát és...olvasott. Egy lánynak az utolsó padban fellendült a keze a magasba.
-Professzor úr!
-Mondja, kedves.- nézett fel a tanár a könyvből.
-Mennyi időnk van megírni?- kérdezte az ismeretlen lány. Tulajdonképpen jó kérdés volt, én is gondolkoztam ezen. A professzor rápillantott az órájára.
-Hmmm....most már csak kereken 3 órájuk van rá. 3 fajta tesztet találnak a pakliban. Okosan osszák be az idejüket.- mondta, azzal újra beletelepedett a könyvébe. Hát jól van. Éppen hozzá kezdtem volna, amikor rájöttem, hogy nincs tollam. Szét néztem a terembe, már mindenki írt. Megböktem Stewt aki egy kicsit idegesen nézett rám, mondván hogy dolgozni szeretne. Felvonta az egyik szemöldökét és mutatta a kezével, hogy gyorsan mondjam. Odasúgtam neki, hogy nincsen tollam. Megrázta a fejét, mert neki is csak egy volt. Odamutatott a tanárra, nála biztos van. Felálltam és kimentem a tanári asztalhoz. Ő csak olvasott rám sem nézett. Megköszörültem a torkomat hátha észrevesz.
-Miért nem írja még a tesztet?
-Elnézést, nincs nálam toll. Kérhetnék egyet?
-Mi a neve, kedvesem?
-Flora Griffin.
-Martha Griffin és Peter Griffin lány vagy, nem igaz?
-Igen.- feleltem halkan. Éreztem, hogy vörösödik a nyakam és, hogy mindenki engem néz. A tanár kedvesen rám mosolygott.
-A szüleid csodálatos emberek voltak...- nézett ki az ablakon- Tessék, a toll amit kértél.
-Köszönöm.- azzal visszamentem és belevetettem magamat a tesztekbe.

                                                                               ♣♣♣♣♣

   A három óra csak úgy elröppent, észre sem vettem és már állt fel a tanár, hogy beszedje a lapokat. Az egyik pakliban mindenféle furfangos, logikai feladvány volt. A második egy karikázós feladatlap volt ahol a saját életünk alapján kellett kiválasztani a lehetőségek közül a legjobban ránk jellemzőt az utolsóban pedig illemszabályokról kérdeztek.

Alapjába véve nem volt nehéz csak nagyon, nagyon sok. A tollal együtt visszaadtam a papírlapokat és türelmesen vártam, hogy akkor most mi lesz. Mivel nem reggeliztem nagyon reméltem, hogy mehetünk enni, mert úgy éreztem egy egér szorgosan kifúrta a pocakok akkor lyuk lehet benne. Stefan professzor egy dossziéba rakta a kitöltött teszteket, majd felénk fordult.
-Most menjetek le enni.- kezdte én pedig magamban ugrándoztam örömömben.- utána pedig az udvarra menjetek. Pontban 4 órára legyetek a tó mellett. - azzal felkapta táskáját és kiment a teremből. Az óra azt mutatta, hogy 11 óra van, úgyhogy kényelmesen meg tudunk ebédelni. Stewval az oldalamon leindultunk az ebédlőbe, és közben átbeszéltük a teszteket.

   Az ebéd isteni volt, svéd asztalon volt kétféle fogás. Én paradicsom levest, csirkét salátával és sült burgonyával, valamint egy isteni csokis pudingot ettem. Amikor a pudingnál tartottam láttam Kierát bejönni az ajtón. Mellett sajnos már nem volt hely, így egy hosszú aranybarna hajú lány mellett fogyasztotta el az ebédjét. Ebéd után Stewval sietnünk kellett, mert a nagy ráérésben elszöszöltük az idős és majdnem elkéstünk. Egy magas, vékony idős nő várt már minket kint. Azonnal felismertem. Első napomon, azaz tegnap ez a nő szidott le olyan gorombán. Most sem nézett rám túl kedvesen, főleg mert majdnem elkéstünk.
-Rendben, most hogy mindenki itt van akkor kezdhetjük is. A gyorsaságotokat és erőtöket fogom felmérni. Lányok fiú kérlek váljatok külön. A fiúk melegítsenek, hölgyek...jöjjenek ide a pályára.- mondta azzal egy nagy futópályához vezetett minket.

 

A lányok szép ruhájukat mind átcserélték sportos cicanadrágra és melegítőre. Egyedül én voltam farmernadrágban. Elég furcsán néztek rám, de úgy tettm, mintha észre sem venném. -párokat fogok alkotni és a párok fognak együtt futni. Flora Griffin a te párod Melani Steffford.- rám nézett egy szőke hajú, csinos lány. Csöppet sem barátságosan, sőt, mintha meg akarna ölni a szemeivel. 
Odasétált hozzám és megbökött az ujjával.
-Nehogy gyorsabban merj futni nálam csitri.
-Öhm...bocsi, de ezt nem te mondod meg. Ez egy felmérés. Legyél gyorsabb és akkor nem kell így beszélned velem.
-Hogy mit mondtál?- vonta fel, gondosan szedett szemöldökét.- nehogy már te mond meg mit és hogy csináljak! És ha előttem mersz menni...kicsinállak. Hallod Flora? Véged lesz!- azzal sarkon fordult és visszament két vihogó barátnőjéhez.
-Hú, most aztán megijedtem.- motyogtam az orrom alatt. Amíg mi diskuráltunk, a tanárnő kiválasztotta a párokat. Mi a harmadik páros voltunk. Előttünk volt Elizabeth Baker-Milli Wave, Keira Brawn-Sonja Pe párosok. Mind a ketten jól teljesítettek. Akkor következtünk mi, Melanival. 100 métert kellett lesprintelnünk. Odaálltunk a rajthoz, a tanárnő sípolt én pedig kilőttem, mint egy rakéta...

 

Megosztás a facebookon