Varázslatos Ének 1.rész 7.fejezet

Sziasztok! Hogy vagytok? Jó lett a félévi bizonyítványotok? Én a suliváltás ellenére egész jól teljesítettem :). Remélem nem lett nagyon unalmas ez a rész, de lassan jönnek az izgalmasabbak is, viszont valahol el kell kezdeni nem de? Legyen további szép hétvégétek :D Ha tetszett és szeretnétek a további folytatást, akkor jelezzétek nekem. Jó szórakozást, jó olvasást! Puszi :))

Varázslatos Ének

1.rész

7. fejezet

 

-Na, hogy tetszik?- érdeklődött fülig érő szájjal a mellettem álló lány.
-Ez...hihetetlen...
-A ruhát nyugodtan megtarthatod. Nekem túl szűk ez a nadrág, ebből a felsőből még vagy ezer másik van, az inget meg életemben nem vettem még fel.
-Kiera ez...nem tudom hogyan háláljam meg. Nagyon köszönöm!- fátyolos szemmel fordultam oda hozzá és erősen magamhoz öleltem. Nem szólt semmit csak ő is magához szorított. 
-Nyomás az ebédlőbe!- húzódott el Kiera és odaadta a mankóimat.

  Amikor leértünk még nem voltak sokan az ebédlőbe, tanárból is csak egy-kettő, Stew viszont már lenn volt. Odamentünk hozzá leültünk, de ő csak meredten bámult előre.
-Neked is jó reggelt Steward.- köszönt mérgelődve Kiera azzal levágta magát a fiúval szembe lévő székre. Én Stew mellé ültem.

-Bocs...éppen nyitott szemmel aludtam.
-Nem is mentél ki túl későn. Éjfélkor mentél vissza a szobádba, nyolc órát bőven aludhattál.- nézett rá lenézően Kiera.
-Igen, aludhattam volna nyolc órát, kivéve ha van egy olyan szobatársad aki hajnalok hajnalán sem enged aludni, mert be nem áll a szája, a tárgyakkal beszél és...szent sajtosnudli felénk tart.- azzal lehajtotta a fejét. Egy szemüveges, dundi, alacsony fiú tartott felénk fülig érő szájjal. Nem zavartatta magát simán leült Kiera mellé és megpöckölte Stew vállát átnyúlva az egész asztalon.
-Steward. Steward. Steward. Steward. Steward.
-Mondjad!- csattant fel a mellettem ülő fiú.
- Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből?
-Honnan tudjam?
-Mú-mia.- az újonnan jött fiú fülsüketítően felkacagott saját poénján. Mi ültünk és bámultuk amíg ő már a földön hemperegve nevetett. Stew megfogott egy szelet pirítóst és az orra alatt olyasmit motyogott, hogy sürgősen el kell mennie. Kiera is felállt és mondta, hogy már nem is éhes, a szobába majd találkozunk. Én a fiúra néztem aki semmit nem érzékelt a külvilágból, igaz már nem nevetett, de egy tükörtojást tanulmányozott a nagyítójával.

 

 

Nagy nehezen talpra álltam és kibicegtem az ebédlőből egy pogácsával a kezemben. Fel kellett mennem az igazgatóhoz az órarendemért és a tankönyveimért, mert ugye én nem tudtam átvenni őket a balesetem miatt, ha lehet egyáltalán balesetnek nevezni. Felbicegtem a 4. emeletre és bekopogtam Wassmer igazgató ajtaján. Kikiabált, hogy menjek én pedig belóktem a hatalmas, vasból készült ajtót. Hangos nyikorgással nyílt ki, látszódott rajta, hogy nem ma helyezték ide. Az igazgató a székében ült és egy levelet írt. Barna öltönyének a vállán egy galamb aludt csendesen. Becsuktam magam után az ajtót és a küszöbön állva tanácstalanul álltam. A férfi a fejét fel sem emelve egy székre mutatott. Odabicegtem, elhelyeztem a mankóimat a falnak támasztva és lehuppantam  egy nagyon kényelmes székre. Olyan érzés volt, mintha egy felhőn ülnék. Eljátszadoztam benne.
-Örülnék neki Flora ha nem mozgolódnál úgy, mint akinek hangya van a nadrágjába.
-Bocsánat.- fordultam el, elrejtve a mosolyomat.
-Az órarended és a tankönyveid. Viszlát.
-Ennyi?- néztem rá kérdőn.
-Mi ennyi? Mit mondjak neked? Csipkedjem meg az arcodat, hogy milyen ügyes vagy hogy idetaláltál? 
-Nem csak...számítottam rá, hogy feltesz néhány kérdést meg ilyenek. De látom az igazgató úr nagyon elfoglalt, úgyhogy én megyek is.- felálltam elvettem a könyveket, hónom alá vettem a mankómat és kimentem az irodából.

♣♣♣♣♣

 

Lebicegtem a hálótermekhez és bementem a szobánkba ahol már nem volt benn Kiera. Leraktam a könyveket és megnéztem az óráimat:

Pilop prof. asszony Növények ismerete EBÉD ---------------
Stefan professzor Történelmünk EBÉD ---------------
Morpho professzor Védekezés Hepplor professzor Gyakorlat
Hella prof. asszony Állatok világa Dulap professzor Kotyvasztás

Gebra prof. asszony

Nőifess Lompilone prof. asszony Múltam, jelem, jövőm

Kétszer is átolvastam, hátha valamit félrenéztem. Védekezés? Gyakorlat? Nőifess? Rápillantottam az órarendemre is és akkor láttam meg, hogy 2 perc múlva kezdődik az első óra ami nem más, mint...a Történelmünk és persze, hogy a második emeleten van. Felkaptam a tankönyveket, a füzetet és amennyire csak tudtam siettem. Az első emelet után könnyes szemmel bár, de még futottam is. Na jó, kocogtam. Gyorsan sétáltam. Jó rendben...az első emelet után már nem annyira siettem, mert még volt 1 perc becsöngetésig. Felértem a másodikra és akkor döbbentem rá, hogy lehet, hogy volt egy kis időm, de fogalmam sincs melyik teremben lesz órám. Pontosabban van, mert már addigra becsöngettek mire én ezt végiggondoltam. Bekukucskáltam minden kulcslyukon.

 

 

Amikor az egyiktől felálltam Stefan professzor állt velem szemben. Tágra nyílt szemekkel álltam előtte, azon kattogva, hogy vajon most mit kéne mondanom, milyen magyarázattal rukkoljak elő.
-Flora hercegnőnek nem az én órámon kéne ülnie?

-De professzor úr csak...én...nézzen rám uram. Tudja mennyi időmbe telt felöltözni? És még az emeletek megmászása is. Huhh, teljesen kész vagyok képzelheti a professzor úr. Éppen a cuccaimat szedtem lenn össze csak nem reggeliztem és lenn egy időre elájultam. Most értem föl és még eszméletemnél sem vagyok teljesen.- halmoztam a hazugságot hazugságra. Bár én ezt nem nevezném hazugságnak csupán...kicsit átszínezem a dolgokat és felnagyítom. Stefan rezzenéstelen arccal hallgattam a beszámolómat, majd mikor végeztem egy apró mozdulattal kinyitotta azt az ajtót, aminek a kulcslyukán nemrég kukucskáltam be.
-Fáradjon be és máskor reggelizzen. Vagy talán induljon el időben.- egy apró biccentéssel válaszoltam és leültem a leghátsó padba. Kiera valahol középen ült Elizabeth Baker mellett és aggódva nézett rám. Bíztatóan rámosolyogtam, hogy minden rendben van, majd kinyitottam a könyvemet és a füzetemet. 
-Sziasztok gyerekek. Stefan Hamilton vagyok és én leszek az a tanár, aki megismertet titeket őseink múltjával, a varázstörténelemmel és remélem sokatokkal 5 éven át lehetünk együtt. Akkor hát kezdjük is el. Mindenki nyissa ki a tankönyvét a 20. oldalon, füzeteket is nyissatok. Megböktem a mellettem ülő lány vállát, ha jól emlékszem Mariának hívják.
-Bocsi, tudsz adni egy tollat?- kérdeztem halkan. Nem válaszolt csak odacsúsztatott egyet- Köszönöm.- biccentett és elkezdett írni. Felnéztem a táblára és az már tele volt írva. Jobb lesz, ha én is minél gyorsabban elkezdek írni.

Ajánló
Kommentek
  1. Én